Keresőmotorok rögös útján…

Feltétlenül szükséges az internetes keresésekkel foglalkozni. 2009-ről 2010-re az internetes keresések majdnem megduplázódtak, egészen pontosan 46%-kal emelkedtek világszerte. Ebből jól látható, hogy mennyire fontos szerepet töltenek be a mai emberek életében.

A kezdetek egészen 1990-ig nyúlnak vissza, innen számoljuk az első valóban internetes kereső megjelenését, melynek neve Archie volt. Egy montreali diák Alan Emtage és két társa hozta létre. A cél egy archívumokban kereső program lett volna, ennek rövidítéseként is született meg a neve Archie. A kereső a nyilvános FTP programok (fájl- és szoftvergyűjtemények) között kutat, nem tölti le azokat, csupán megmutatja, hogy hol található a keresett file, pontos paraméterekkel.

A következő állomás 1991, túl nagy fejlődés Archie-hoz képest nem tapasztalható. Gosper szolgáltatás létrejötte segítette Veronica (1992) és Jughead (1993) keresők működését. Mind a kettő csak menü nevekben keresett, tartalmakban még nem tudott.

Máris elérkeztünk a mindenki által jól ismert www – world wide web létrejöttéhez. A web, más néven világháló Tim Berners-Lee nevéhez köthető. 1989-ben dolgozta ki, amikor a CERN részecskefizikai kutatóközpont munkatársa volt. A célja a rendszer kialakításával a világ több pontján dolgozó kutató közötti információ megosztás volt. 1993. április 30.-án a CERN bejelentette, hogy a web mindenki számára elérhető, sőt ingyenes is.

A Word Wild Web kereshetővé tételére a skótok találták meg az első megoldást. A program neve, JumpStation, amely 1993 decemberében kezdte meg működését. A mai keresőkhöz hasonlóan a robotok segítségével begyűjti, majd leindexeli és egy felületen keresztül kereshetővé teszi a WWW- SZERVEREK tartalmát. A JumpStation csak a dokumentumok fejlécét és címét gyűjtötte össze, kulcsszavak alapján keresett, de nem tudott sorrendet felállítani.

Míg a JumpStation kb. 1500 szerver anyagát gyűjtötte össze, az 1994-ben megjelent teljes szövegű web kereső, a WebCrawler, már 4000 szerverét. Hihetetlen népszerűségnek örvendett Amerikában. A mai napig létezik, de már nincs saját adatbázisa, hanem a mai nagy keresőmotorok találatait használja fel, tehát meta-keresőként működik.
 

Az 1994-ben megjelent Lycos, már nem csak keresőként, hanem internetes portálként is működött. Az elsők között biztosított relevancia szerinti keresést. Az első nagymérető és jól használható kereső volt, 1996-ra 60 millió tételes adatbázissal rendelkezett.

A Lycos sikerén felbuzdulva több hozzá hasonló kereső jelent meg a piacon. Ezek közül néhány az Excite, az Infoseek, az Inktomi, a Hotbot, és az AltaVista.

Az Excite nagy népszerűségnek örvendett, sok pénzt öltek a fejlesztésébe, más cégek felvásárlásába, majd hirtelen csődbe mentek. Jelen pillanatban is elérhető az oldal, de már hosszú évek óta nem igazán foglakoztak vele, ez a design-ján is jól látható.

Az Infoseek-ről néhány gondolat, hogy az eredeti elképzelés szerint pénzt kértek volna a keresésesekre adott találatokért. Ez a tervük befuccsolt, hiszen akkor már több ingyenesen használható kereső létezett, így átálltak az oldal reklámfelületeinek értékesítésére. 1998-ben a cégbe bevásárolta magát a Disney és változásokat eszközölt a honlapon, egy portált alakított ki. Később át is nevezték az oldalt Go-ra, jelen pillanatban a Google üzemelteti.

A Hotbot 1996-ban jelent meg a piacon, és a fiatalok nagy kedvencévé vált. Ennek egyik oka a menő logója, valamint akkori gyorsasága. Sajnos ők sem maradtak fenn az utókor számára, mivel 1998-ban a Lycos felvásárolta őket és innentől kezdve nem foglalkozott a Hotbot-tal. Ma csupán a nagy keresők találatait használja fel.

A tényleg jelentőséggel bíró kereső, az AltaVista ötlete, a legenda szerint egy ebéd közben született meg. Paul Flaherty és két kollégája vitatkoztak, elmélkedtek, hogy mi lesz az internetes keresők jövője. Paul ötlete az volt, hogy „mi lenne, ha az interneten található összes (vagy legalábbis majdnem az összes) weboldalt egy hatalmas index-be, azaz adatbázisba gyűjtenék össze, majd később ezen az indexen belül lehetne keresni.” Most ez nagyon egyszerűnek tűnhet, de gondoljunk bele, hogy ekkor még csak mindössze 4 év telt el azóta, hogy Berners-Lee megalkotta a világhálót. Ezek után már csak egy dolgot kellett Paul-nak megfejteni, hogyan fogja létrehozni a kívánt indexet. Végül erre egy nagyon egyszerű módszert hozott létre. Írt egy szoftvert, ami működése közben bejárta az internetet, mialatt végignézett minden weboldalt és összegyűjtötte róluk a szükséges információkat. Végezetül a kigyűjtött adatokat elküldte a kereső-adatbázisába. Ez volt az első bot, ismertebb nevén keresőrobot. Annyira tökéletes lett a rendszer, hogy a mai keresők szintén így működnek, persze modernebb verzióval. Az AltaVista  1995-ben lépett a felhasználók elé, és vált a legnépszerűbb keresővé.

A kilencvenes éveket a keresők hihetetlen harca jellemezte. Gyorsan futottak be, majd soknak gyorsan le is ágazott a csillaga. Portálokká alakultak, felvásárolták egymást, megpróbáltak különböző funkciókkal, szolgáltatásokkal gyarapodni. Majd az ezredforduló hajnalán robbant be a köztudatba Larry Page és Sergey Brin által kifejlesztett Google. Néhány év alatt a legkedveltebb kereső lett, messze megelőzve versenytársait. Legnagyobb sikerét az úgynevezett Page Rank-nek köszönhette. Ez az érték segítette a keresőt abban, hogy nagyon releváns tartalmakat adjon.

Nem meglepő, hogy a Microsoft is feltűnt a keresők piacán. 1998-ban jelent meg Msn Search, majd Live Search néven. Eleinte más keresők eredményeit használta fel, 2004-ben kezdte meg saját rendszerének működtetését. Ma már egyik keresőszolgáltatás nevét sem használjuk, mivel 2009-ben Bing-re változtatták. Hihetetlen reklámkampányba kezdtek, melyet a mai napig folytatnak, hogy minél nagyobb piaci részesedést érjenek el. 2009 óta a Yahoo is a Binget használja keresési rendszerének.